A peleskei notárius: Bohózat három szakaszban négy felvonással

Többiek (kívül)

Tessék, tessék!

Tizedik jelenet

Zajtay. Gazsi. Halmi. Kecsei. Édes. Keserü. Savi. Pazardy. Előbbiek.

Zajtay

Csak ne czeremoniázzanak, uram öcsém.

Halmi

Foglaljon helyet! Veszedelmes utazására tudom jól fog esni a nyugalmas vacsora.

Zajtay

Magam is úgy hiszem. (Leülnek.)

Gazsi

Kellner, egy portio roszprádlit foghagymával, s egy itcze steinbruchit!

Kecsei

Kérem az Istenért ne hozasson foghagymást, nem szabad azt szagolnom! én homœopathice élek.

Gazsi

Tatár hordja el homœopathiádat! foghagyma, meg a jó paprikás gulyáshus – az a magyar homœopathia!

Zajtay

Mi az a homœopathia?

Keserü

Az új gyógyítási mód! ármányos historia pedig, mely szerint az orvosságot nem kell bevenni, csak ránézni, s az ember meggyógyul.

Zajtay

Ezt egy új Hypokrates találhatá fel.

Pazardi

De együnk (parancsolnak a pinczérnek). Tessék választani notárius uramnak.

Zajtay (az ételjegyzéket olvassa)

Miféle csodaétkek ezek? Mintha Belzebub konyháján főzték volna: «olló leves», már ki a manóban hallott valaha olló levest, vagy Pesten az ollóból is tudnak talán levet csavarni. Talán szabó ezen korcsmáros?

Kecsei

Hiszen az ollio-leves; franczia vagy angol étel, igen jó.

Zajtay

Ha franczia vagy angol, úgy nem kell. Nem békülne meg gyomrommal, mert az peleskei magyar gyomor. – «Sonka áspissal», hát ez mi az ördög? Hát uraim itt még az áspis kigyót is megfőzik? de megyek én innen. (Fölkel.)

Halmi

Ne ijedjen meg notárius uram, ez sonka aspikkal, aspik, egy neme a kocsonyának, de finomabb, nóblabb.

Zajtay

Ha nóbelabb úgy ez sem kell. – No ez már szörnyűség; nem gondoltam, hogy még borju is lehessen kotlós.

Kecsei

Mit beszél notárius uram?

Zajtay

Hiszen itt van írva: «borju kotlós».

Kecsei

Ez borju kotlet.

Zajtay

Hát a mennykő üsse meg, talán itt hátul okosabb ételek vannak. – «Lencse-torta», no ezt a tortát talán a nagyböjtben találták fel.

Keserü

Az linczi torta, czukros sütemény.

Zajtay

Most jő még az igazi: «velenczei arszénás Ausztria», egy egész ország, no a ki megenné, annak meg kell gebedni, ha vasgyomra van is.

Pazardi

Nem jól olvasta! velenczei arzenál austriga.

Halmi

Ez tengeri kagyló, mely a velenczei arzenál mellett fogatik. Mindjárt meglátja notárius uram. Pinczér, ezen urnak austrigát. Hát notárius uram, hogy tetszett az opera?

Zajtay

Se hogy se biz’ az. Én részemről nem vagyok barátja annak az örökös kornyikálásnak. Azután már ki is gondolhatna olyan jurisdictiót, olyan törvényszéket, mely muzsikaszónál és énekelve hozzon sententiát. – Valóban mondhatom szép magyar város ez a Pest, alig vagyok itt, s már is mit kelle látnom. A magyar színházban velenczei szerecsent játszanak, és a fogadóban velenczei ausztrigát esznek, mintha jobb nem volna a szalontai pecsenye, vagy a karánsebesi csiga; de ad vocem velenczei! mondják meg, uraim, hogy lehetett szerelmes az a szép Desdemona, mert ugyan átkozottan szép volt ám, abba az ördögarczú szerecsenbe?

Halmi

De gustibus non est disputandum – de itt már az austriga, tessék.

(A pinczér az austrigát Zajtay elébe teszi.)

Zajtay (nézegeti)

Ez valóban csodaállat, hogy is kell enni (bele harap). Lánczos adtát, hiszen ez keményebb, mint a kő.

Gazsi

Úgy kell notárius uram, miért hozat olyan exoticus portékát.

Kecsei

Így kell azt enni, nézze, notárius uram. (Mutatja, hogy kell enni.)

Zajtay

No csak egye meg öcsém uram, de nekem nem kell.

Tizenegyedik jelenet

Előbbiek. Sándor.

Sándor

Jó estét, barátim!

Mind

Hozott Isten!

Gazsi

Épen jókor.

Sándor

Mit látok? Uram atyám! (Ölelés.) Isten hozta.

Zajtay

Én vagyok, rossz fiú, hol jársz ilyen későn?

Sándor

A színházból jövök.

Zajtay

Hiszen a játék rég elvégződött.

Sándor

Épen most.

Zajtay

Hazudsz, hisz én is ott voltam – nem láttál?

Gazsi

Még pedig Othellót majd agyon vertük.

Sándor

Hát uram atyám a magyar színházban volt?

Zajtay

S te a németben?

Sándor

Ott.

Zajtay

S miért nem a magyarban?

Halmi

Mert az úrfi szerelmes.

Zajtay

S a ki szerelmes, annak német theátrumba kell járni?

Kecsei

Igen, mert a kedves is oda jár.

Zajtay

És te elfajult nemzetség, hogy birsz olyan lyányba szerelmes lenni, ki csak a német színházba jár – vedd inkább rá, hogy a magyarba járjon.

Kecsei

Hisz a ki nobel ember, annak többet kell a német theátrumba járni, mint a magyarba.

Zajtay

S az úr is azt teszi?

Kecsei

Nobel ember létemre azt kell tennem.

Sándor

Hát még nem is ismeri őt uram atyám? hiszen ez igen nevezetes ember, Kecsei Péter, Chevalier d’industrie.

Zajtay

Mit tesz az?

Sándor

Iparlovag.

Kecsei

Sándor pajtás, téged ismét elért a humorizálás.

Zajtay

Mit tesz az, humorizálni?

Pazardi

Humorizálni annyit tesz, mint humorral írni.

Zajtay

Humorral írni? Hiszen tenta is humor, hát a ki tentával ír, az humorizál?

Sándor

Uram atyám! Kérdezze inkább tőle, mi az obligatio, záloglevél, zálogház-czédula, azt practice is meg tudná mutatni.

Pazardi

Hallgass már, hiszen ez Beleidigung.

Sándor

Na hisz én híres embert akarok belőled tenni.

Pazardi

Úgy van, úgy – ganz natürlich! Beleidigung.

Sándor

No látja, uram atyám, milyen kölcsönző genie, még magyar beszédbe is német szavakat vesz kölcsön.

Zajtay

Pedig a szűz magyar nyelvet megkimélhetné afféle kölcsönzésektől, mert annak rendszerint a hallgató füle fizeti kamatját.

Pazardi

De ha – ha – nincsenek, ha nem tudok magyar szavakat – ich kann ja nicht dafür.

Zajtay

Az nem a magyar nyelv hibája, hanem az úré, a helyett, hogy annyit foglalkoznék obligátiókkal, olvasott volna magyar könyveket. – De igaz, én még sem tudom, mi az a humor.

Sándor

A humor, atyus, egy bizonyos vídám irásmód; a humor az írásban az, mi a komédiában a bajazzo, ki ügyetlenül kiparódiázza azt, mit a művészek a kötélen és lovakon véghez visznek. Leginkább háromféle, t. i. angol, német és magyar humor. Az angol humor végtelen, és mély mint a tenger, s néha olyan keserü is, benne a gondolatok mint gyöngyök vagy mint roppant nagyságú állatok uszkálnak, rendszerint csöndes, de ha szélvész ragadja meg, óriási habokkal ostorozza a világot. A német humor pompásan ered, mint a Rajna, szirtekről omlik, viruló partok között foly; de benne a gondolatok már galóczák és pisztrángok, vagy épen nehéz harcsák és pontyok, végtére az egész iszap között enyészik el; a magyar humor pedig –

Gazsi

A magyar humor az a magyar bor.

Sándor

Az igaz; itt-ott már nemesen pezsgni kezd, mint a székelyhidi – de része még egy alföldi mocsár, mely rothadó gőzeivel vesztegeti a levegőt s belőle csak kuruttyolás hallik. Hohó, de már közel az éjfél, mennem kell. (Halmit és Savit félrehuzza.) Barátim! vezessétek atyámat haza, nekem éjfélkor rendezvousm van, mennem kell.

Halmi

Kivel?

Savi

Talán a gazdag serfőző Fannival?

Sándor

Ne kérdezzetek, csak menjetek.

Halmi

Bizonyosan Fanni. Bajtárs! még Hausherr lesz belőled a Dorottya-utczában.

Savi

Hogy jutottál ahhoz a lyányhoz?

Sándor

Hja barátim! vitz, vitz, csak vitz kell, és minden megy; csak siessetek.

Halmi

Notárius uram, most menjünk a kávéházba, egy pohár punschot inni.

Sándor

Igen, igen, uram atyám, a punsch használni fog fáradságának; én haza megyek készülni, mert holnap censurát adok.

Zajtay

No fiam, csak igyekezzél, hogy præclarumot kapj.

Sándor

Præclarumot, minden esetre. Hiszen az a vitz a censurában, a præclarum.

Savi

Holnap este ismét a magyar színházba megyünk, Normát adják.

Zajtay

Normalistákat játszanak?

Savi

Dehogy, daljáték az, a halhatlan Bellinitől.

Zajtay

De már azt csak megnézem.

Gazsi

Hát menjünk punschozni.

Mind

Menjünk! (El.)

VÁLTOZÁS

(Hopfen pinczéje.)

Tizenkettedik jelenet

Sebestyén. Nina.

Sebestyén

Itt vagyok, édes babám, mit parancsolsz?

Nina

Elkészítettél-e mindent?

Sebestyén

Meg van a mint kívántad; négy izmos legény egy füttyre itt terem.

Nina

Ezért három héttel hamarább lesz a lakodalom.

Sebestyén

Ez által magadat jobban jutalmazod, mint engem; de hogy is kérdezhetsz: teljesítém-e kivánatodat? vagy nem tudod, mily forrón szeretlek, forróbban mint a legforróbb sör, hiszen te vagy életem komlója, kitől szívem feldagad, mint élesztőtől a kalács, (megöleli,) lásd oly híven símulok hozzád, mint a komló rudjához.

Nina

Csak nem tartasz komló-rudnak!

Sebestyén

Az Istenért nem! én vad komló vagyok s te a kedves kis rózsabokor, kit átkarolok.

Nina

Csak összetépne a tövis.

Sebestyén

S te ily rosszat kívánhatsz szerelmesednek, kinek szíve katlanában csak szerelem fő irántad?

Nina

 
Pincze mélyén szerelem,
Ez hamis gerjedelem.
 

Sebestyén

 
Pincze úgy is kebelem,
S benne bor a szerelem.
 

Nina

 
Serfőző vagy! Szerelmed
Így tehát bor nem lehet.
 

Sebestyén

 
Higyed, hordó a szívem,
Abban őrzöm azt híven.
 

Nina

 
Porhadékony dongája
Ám ez a nagy hibája.
 

Sebestyén

 
Semmi sem foly belőle,
Ész az abroncs körűle.
 

Nina

 
Héjh abroncsnak gyönge ez,
Szerte könnyen repedez.
 

Sebestyén

 
Szerelmem forrásban van,
Tán az abroncs lepattan.
 

Együtt

 
Hadd repedjen, nem bánom,
Csak te légy hű barátom,
Mert ha egymást szeretjük,
A világot nevetjük.
 

Tizenharmadik jelenet.

Előbbiek. Sándor.

Sándor

Ki operázgat itt?

Nina

Isten hozta az úrfit.

Sándor

Itt van kisasszonyod?

Nina

Nincs, de ezen levelet küldi.

(Sándor olvassa.)

Nina

Lépteket hallok.

Sebestyén

Én is – úrfi, bújjunk el.

(A gyertyát eloltja s a hordók mellé bújnak.)

Tizennegyedik jelenet

Előbbiek. Tóti Dorka (jő gyertyával). Később négy legény

Dorka

Ez hát a rendelkezés helye; no hiszen notárius úrfi, csak várjon, majd adok én kelmednek gazdag kisasszonyt; a milyen igaz, hogy apám vasas német volt, már négy izmos legényt rendeltem, mihelyt bejő az úrfi, megragadják, s a ténsúrhoz viszik fel. (Körülnéz.) Hová rejtsem magamat? Legjobb lesz ebbe az üres hordóba.

(Eloltja a gyertyát s egy oldalon álló hordóba búj. Sebestyén csattant tenyerével, négy legény lejő gyertyával. Sándor, Nina előlépnek)

Sebestyén

Itt vagytok? Hamar a dologhoz; legelőbb is ezen hordót fenekeljétek be.

(Legények a hordóhoz állanak.)

Dorka

Ereszszenek ki, hiszen én vagyok itten, a szakácsné.

Sebestyén

Mi dolga lenne itt a szakácsnénak? hoztatok-e forró vizet?

Egy legény

Legalább is két akót, még most is párolg, olyan forró.

Sebestyén

Töltsétek hamar a hordóba, s forrázzátok ki jól.

Dorka

Az egekre, mit gondolnak, csak nem akarnak leforrázni, mint egy vén tyúkot.

Nina

Nem mint egy vén tyúkot, csak mint egy leselkedő vén asszonyt.

Dorka

Esküszöm, hogy életemben soha sem leselkedem többé, csak ereszszenek ki.

Sándor

Nincs kegyelem! meg kell fúlnod.

Sebestyén

Csak hamar forrázzátok.

Dorka

Ha semmi sem használ, hát sötétség királynéja segítsd hívedet! (Mennydörgés, villámlás.)

Tizenötödik jelenet

Sötétség királynéja, négy szellemmel (megjelenik a föld alól). Előbbiek

Királyné

Mit kivánsz vakmerő?

Dorka

Szabadíts meg, hatalmas királyné!

Királyné

Már késő, harmadik próbád sem sült el, büntetést érdemelsz. Vigyétek őt a szent Gellért hegyére, tüstént tartok itéletet fölötte.

(Szellemek a hordót elviszik.)

Dorka

Jaj nekem!

Királyné (Sándorhoz)

Te pedig, ifjú, menj és mond meg apádnak, hogy ellenségétől, Tóti Dorka géczi boszorkánytól, ki eddig útjában üldözé, már ne féljen, mert az hatalmam alá került. (Elsűlyed.)

Sándor

Álom-e ez? Nem gondolám, hogy apám még boszorkányokkal is viszonyokban van, még notárius lesz a sz. Gellért hegyén. De ezt a boszorkányt hordóba zárni valóban serfőzői vitz volt. Eh, mit, ne gondoljunk vele, holnap censurát adok, aztán még csak Fannim keze kell, s boldog ember vagyok. (Gyorsan el.)

Tizenhatodik jelenet

Sebestyén. Nina (jönnek). Azután vendégek

Sebestyén

Mi lárma ez, az egész ház felzúdult, a vendégek lerohannak a sörházból.

Mind

Mi lárma ez? Mi történt?

Sebestyén

 
Leskelődött a boszorkány,
Elragadta most a sátán,
A pokolba vitte el.
 

Nina

 
Jól esett a rút banyának,
Már nem árthat a világnak,
Mert a sátán vitte el.
 

Kar

 
Mily csodák ezek már?
Itt tehát az ördög jár,
Karja, lába tűz
Vén anyókat űz;
Jól esett a vén banyának
Már nem árthat a világnak,
Mert a sátán vitte el.
 

MÁSODIK FELVONÁS

(Kávéház. Este, gyertyák és lámpások égnek.)

Első jelenet

Hopfen. Braun. Schwartz. Roth (belépnek s asztalhoz ülnek). Kávés. Pinczérek

Kávés

Alázatos szolgájok, nagyon örvendek, hogy még ily későn is van szerencsém.

Braun

Magam is csodálkozom, hogy Hopfen úr ilyenkor még kávéházba jő, eddig ez nem volt szokása.

Hopfen

Jaj uraim, engem nagy baj ért, csak képzeljék, éjfél előtt nem merek haza menni, mert házamban kisértet jár.

Mind

Kisértet?

Hopfen

Bámulnak úgy-e? de nem bámulok én, hanem a hideg ráz össze, ha meggondolom, s még pedig csak képzeljék, a pinczémben jár.

Schwartz

A pinczéjében? No ez bizonyosan olyannak a lelke, ki sörétől halt meg.

Hopfen

Jaj, én is azt gondoltam, s azért félek, hogy a sörpinczéből majd a sörfőzőre jő, s azért maradok éjfélig a kávéházban.

Kávés

Így bárcsak egész Pestet kínoznák a kisértetek.

Roth

De Hopfen uram! tévedés lesz az, hogy lehetne kisértet?

Hopfen

Kételkedjék csak, de tudom, nem merne most a pinczémbe menni.

Roth

Azt nem, mert már ideje, hogy haza menjünk.

Braun

Jó éjtszakát, menjünk.

Hopfen

Maradjanak még kevés ideig.

Schwartz

Nem lehet – jó éjtszakát!

Mind

Jó éjtszakát. (Elmennek.)

Hopfen

Csakugyan egyedűl maradunk. Ugyan kávés uram, üljön ide mellém!

Kávés

Mindjárt lesznek vendégeim, egy sereg ifjú ma estére punschot rendelt nálam; a magyar színházból ide jőnek.

Hopfen

Az jó – ezek sokáig itt maradnak, s így elmulathatom magamat.

Kávés

Már talán jönnek is.

(Kívülről hallatszik Norma 2-ik felvonásából a druidák kardala.)

Hopfen

Vígan jönnek.

Második jelenet

Zajtay. Gazsi. Keserű. Sándor. Savi. Kecsei. Halmi. Pazardi. Édes. Előbbiek.

Gazsi

Készen a punsch? Hah, sörfőző uram itt van? Nagy katlanát ide kölcsönözhette volna punschot főzni.

Hopfen

Hozta Isten az urakat. (Félre.) Átkozott eset, a lyányom szeretője is köztök van.

Sándor

Üljünk ide, hamar punschot.

Kávés

Mindjárt itt lesz.

(Leülnek Hopfen asztalával ellenkező oldalon.)

Halmi

Hát notárius uram, hogy tetszett az opera?

Zajtay

Sehogy sem biz’ az; én részemről nem vagyok barátja annak az örökös kornyikálásnak, miből az ember egy szót sem ért; s már ki az ördög hinné azt, ha valakit meg akarnak égetni, hogy az még előbb énekeljen.

Kecsei

Hogyan? nem bájolta el notárius uramat ez a felséges opera? (Énekel.) «Kit elfeledtél, kit megvetettél.» (Punschot hoznak.)

Zajtay

Aztán ha mégis becsületesen énekeltek volna, de az a Norma oly rosszúl danolt, hogy majd mindent újra kellett neki énekelnie, mint a normalista gyermek, ha leczkéjét rosszúl tudja.

Édes

Hiszen épen azért kellett ismételnie, mivel nagyon jól énekelt.

Zajtay

Aztán nem is ment annak rendje szerint; csakhogy hamarább készen legyenek, ketten-hárman is énekeltek egyszerre, sőt néha húszan – harminczan is összevisítottak.

Kecsei

Annak úgy kellett lenni.

(Hopfen, ki azalatt elaludt, hortyog.)

Kecsei

Hah, itt is fürészel valaki egy melodiát az álomjáróból.

Keserü

Sándor, ipád urad elaludt.

Halmi

Hejh, ha most eloltanánk minden lámpást s egyedül hagynók itt, ugyan megszeppenne.

Sándor

Ejnye, talán javamra tehetnék valamit.

Halmi

Oltsunk el minden világot, még a milyen ostoba, majd vaknak hiszi magát.

Sándor

Bajtárs, ez arany gondolat! – Mi itt lármát ütünk, mintha biliárdoznánk és kártyáznánk, s ha fölébredvén, a sötétségben elbámúl, elhitetjük vele, hogy sürű hályog borítja mind a két szemét. Vitz, barátom, vitz!

Édes

De már boldogulnod kell, mert ismét a vitzről beszélsz.

Halmi

De most az egyszer a vitz tőlem származik.

Sándor

Ne dicsekedjél vele, a vitz egyedül nem elég, hanem vitz és diploma kell a világon. Hanem tudod mit? Te szemorvosnak adod ki magadat, ki egyenesen Angliából jött, s azon föltétel alatt meggyógyítod Hopfent, ha lyányát nekem adja.

Halmi

Bravo!

Zajtay

De fiam, ez impostura!

Sándor

Nem az, édes atyám; csak rá akarjuk a vén zsugorit szedni; miért akarja lyányát külföldinek adni, és nem nekem? Ez csupa hazafiság, hogy pénze az országban maradjon.

Zajtay

Ugy már helybenhagyom.

Sándor

Hát frissen, dologhoz! (Kávéshoz.) Ha az úr szövetségesünk lesz, meg nem bánja.

Kávés

Szívesen.

Sándor

Hát zárasson be ajtót, ablakot, s oltassa el a lámpásokat.

Halmi

Én majd billiárdozom, marqueur, olvass!

Keserü

Majd ketten tarokkozunk.

Kecsei

Én Pazardival whistezek.

Sándor

Igaz, hiszen az nobel játék.

Gazsi

Én meg ferblizek.

Savi

Én shakkozom.

Zajtay

S én csak nézni fogom a dolgot.

(Ezalatt a szin besötétült. Édes billiárdozik, labdákkal csörömpöl, marqueur olvas, a többiek olyan lármát csinálnak, mintha kártyáznának. Sándor, Halmi és Zajtay állnak)

Sándor

Bravo, ez fölséges tripla volt.

Mind

Bravo! bravo!

(Hopfen a lármára fölébred s tapogatózva föláll.)

Gazsi

Öt garas vizi.

Keserü

Tuletroa, pagát ultimo.

Marqueur

Vier und zwanzig, achtzehn.

Kecsei

Ha most nem csinálok schlemet, hát soha sem.

Savi

Shakk a királynak.

Hopfen

Istenem! Én nem látok semmit, kellner, gyertyát hamar, gyertyát!

Kávés

Gyertyát? Hisz’ itt ég a szeme előtt az asztalon.

Hopfen

Hol? Én nem látom, az egész kávéház olyan sötét.

Kávés

Hogy lenne sötét az én kávéházam? nem hallja a vendégeket minden felé játszani? Ime itt a gyertya. (Kezébe ad egy elaludt gyertyát.) No lássa, oly közel tartja szájához, hogy lehelletével eloltotta.

Hopfen

Érzem is a füst szagát, de azért nem látok semmit.

Kávés

Talán a szemének van baja? Hagyja csak látnom. – Az Istenért, szeme oly homályos, mintha fekete posztóval lenne borítva.

Hopfen

Az Istenért, csak nem vakultam meg?

Kávés

Azt mindjárt meglátjuk. Itt van egy londoni szemorvos, tegnap érkezett; ő azért jött úgy is, hogy szemünkről leszedje a hályogot. – Mister Krokbrok!

Halmi

Mit kivánnak?

Kávés

Ez az úr hirtelen elveszté látását, vizsgálja meg.

Halmi

Boldogtalan! az úr szemét a legsűrűbb hályog lepte el.

Hopfen

Jaj az egekre, hát megvakultam? – Megüt a guta!

Halmi

Tökéletesen.

Hopfen

Jaj megvakultam!

Mind

Hopfen úr megvakult.

Kar

 
Hopfen urnak a két szeme
Zavarosabb lett, mint sere,
Megvakult jaj a szegény!
Rég sötét volt már fejében,
Mostan éj lett a szemében,
Boldogtalan vén legény.
 

Hopfen

Hát vaksággal átkozott balsors engemet! Jaj miképen főzetem ezután sörömet?

Zajtay

 
Míg láthatott, nem akart napvilágnál látni;
Majd most megtanulhat ám sötétben bujkálni,
 

Kar

 
Szánjuk, szánjuk, mind hiában,
Nem segíthetjük bajában,
Boldogsága már elmult.
Felmegy majd a bornak ára,
Elvész a sör valahára,
A serfőző megvakult.
 

Hopfen

Doktor uram, angyali doktor uram! segítsen rajtam, gazdagon hálálom meg, én dús ember vagyok.

Halmi

Még most hamarjában lehetne segíteni, de fél óra mulva már késő.

Hopfen

Kérem hát segitsen, s kérjen akármit.

Sándor

Doktor úr! Én az úrnak életét mentém meg; most meghálálhatja, hogy a Dunából életveszélylyel huztam ki.

Halmi

Szívesen – de – hogy?

Sándor

Hopfen urnak egy lyánya van, én halálosan szeretem; de Hopfen úr nem akarja nekem adni; ne gyógyítsa meg, míg lyányát nekem nem adja.

Halmi

Hallotta az úr megmentőm kérését? hamar adja neki lyányát. Különben vak marad.

Hopfen

Az lehetetlen! Inkább más doktorhoz megyek.

Halmi

Hová? Most éjtszaka hol lelne doktort oly hamar, mint szükséges, mert egy kis félóra mulva már késő a segítség. – Hát adja-e lyányát?

Hopfen

Istenem, mit csináljak? Ugyan ki is voltakép az úr?

Sándor

Hiszen ismer, én Zajtay Sándor vagyok.

Hopfen

Zajtay Sándor? Álljon el kérésétől, nem teljesíthetem, lyányom vőlegénye már megérkezett.

Sándor

Küldje vissza, én el nem állok.

Hopfen

Hát az úrnak adom lyányomat. (Félre.) Hiszen nem kell szavamat tartanom.

Sándor

Köszönöm. De megengedjen, puszta szónak nem hiszek; önnek kezeskedni kell valamivel.

Halmi (titkon a kávéshoz)

Hozzon egy kis szappanyos vizet és vásznot.

Hopfen (félre)

Átkozom! nem is hisz. – De mivel kezeskedjem?

Sándor

Önnél van még azon 100,000 pengő forintos váltólevél, melyet ma este adtam át princzipálisomtól?

Hopfen

Itt a pugillárisomban van.

Sándor

Adja ide azt kezességül.

Hopfen

Jaj az nem lehet.

Halmi

Hát vak marad. Az idő halad.

Hopfen

A-az Istenért, hát itt van. (Átadja.)

Sándor (titkon Édeshez)

Menj az oldalszobába, írd meg a házassági egyezést, de siess.

Édes

Tüstént meglesz. (El.)

Halmi

Úgy kell. Most mindjárt meggyógyítom, üljön le, (vizes rongyokat rak szemére s vastagon beköti), csak legyen nyugodt.

Sándor (kávéshoz titkon)

Gyujtsák meg a lámpásokat. (Megtörténik.)

Hopfen

Doktor uram, de valóban meggyógyulok-e?

Halmi

Kevés perczek mulva.

Hopfen

De átkozottul csípi szememet az orvosság!

Halmi

Annál nagyobb lesz sikere. (Félre.) Operál a szappanyos víz.

Zajtay

Ezt ugyan rászedték öcsém uraimék, de megérdemli; miért akarja magyar lyányát és pénzét idegennek adni.

Hopfen

Hát vejem uram, mivel már vejem uram lesz, csak legalább azt az egyet mondja meg, nemes ember-e?

Sándor

Valóságos régi törzsökös nemes – nagy-zajtay Zajtay Sándor.

Zajtay

Nemeslevelünket is megmutathatom, felhoztam magammal, még II-ik András adta a szent földön.

Hopfen

Hát legalább régi famillia!

Halmi

Alkalmasint meggyógyult már szeme. (Leveszi a kendőt.) Lát-e?