A peleskei notárius: Bohózat három szakaszban négy felvonással

Zajtay (vonakodik)

Életemben sem tánczoltam.

Második vasas

Muszszáin, húzni czigány! (Czigányok muzsikálnak, s a vasasok Zajtayt tánczba ragadják).

Zajtay

Uram, összetörik csontom, lábam.

Mind

Hopp, hopp, lusztig. (Tánczolnak.)

Tizenkettedik jelenet

Káplár. Előbbiek.

Káplár

Hát ez a rend? Tüstént lóduljatok haza!

Mind

Káplár úr, káplár úr. (Mind elfutnak.)

HARMADIK SZAKASZ.
BUDAPEST

(Két felvonásban.)

Személyek:

Zajtay István, peleskei notárius.

Sándor, fia.

Hopfen, serfőző.

Fanni, lánya.

Nina, szobalánya.

Hermann, Fanni jegyese.

Baczur Gazsi.

Halmi, Savi, Keserü, Édes, Kecsei, pesti ifjak.

Sebestyén, serfőző legény.

Roth, Braun, Schwartz, polgárok.

Kávés.

Fogadós.

Pinczér.

Szinházi rendező.

Othello.

Desdemona.

Tóti Dorka.

Sötétség királynéja.

Ifjak. Lyányok. Pinczérek. Őrök. Szellemek.

ELSŐ FELVONÁS

(Pest. Kerepesi út a magyar színház előtt, emberek járnak a szinen át.)

Első jelenet

Zajtay (lóháton). Később Gazsi. Szolga

Zajtay

 
Pestre hát elérkezém már,
Annyi kín után,
Tolvajok, bikák üzének,
Hortobágy sikán;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
 
 
Szörnyüen tánczoltatának
Vasas németek,
Majd apróra szabdalának,
Majd megöltenek;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
 

Itt vagyok, hála Istennek, annyi fatalitás után! Ni ni, ez jurátus barátom. (Leszáll.)

Gazsi

Isten hozta, barátom uram! Már a Zrinyiből megláttam. Lovát küldje oda, maga pedig jőjjön hozzám, míg fiát fölkeressük. Szolga, vezesd el a lovat. (Szolga elvezeti.)

Zajtay

Servus humillimus, édes jó barátom, a jó szerencse hozta. Hát hova viszik lovamat?

Gazsi

A Zrinyibe, ott jó helyen van, mindjárt megparancsolom, hogy gondot viseljenek rá, mert higye el nekem, ott nagy auctoritásom van.

Zajtay

Hát ez micsoda épület?

Gazsi

Ez a magyar színház.

Zajtay

Magyar színház? – Szép épület, valóban fölséges, de már itt minden szenvedésem után is szívemből kiáltom: az Isten áldja meg építőit, sokáig éljenek!

Gazsi

Én a paripa után látok. Hát notárius úr velem jő, vagy itt vár meg? mindjárt visszajövök.

Zajtay

Én addig ezt a pompás épületet szemlélgetem, mely szívemet annyira örvendezteti, hogy minden útamban kiállott kínokat elfeledém; csak siessen.

Gazsi

Mindjárt itt leszek.

Zajtay

Mossa meg lovam hátát pálinkával, szegény még csikó, feltörte a nyereg.

Gazsi

Meglesz. (El.)

Második jelenet

Zajtay (egyedül, a színházat nézegeti)

Ezen már örülök! még theátromot életemben sem láttam, sem kívülről, sem belülről. – Vajon úgy játszanak-e ebben is, mint az a német, ki egyszer Csengerben olyan dróton járó fabábokat produkált! – Egyszer csak bemegyek. – Vajon mit játszanak ma? Ni, ni, itt egy czédula van kiragasztva; mi lehet? (Olvassa a czédulát.) Pest, magyar színház. (Az előadás dátumát mondja.) Először adatik (akadozva) «Öt-holló – vagy: ott-holló! vagy O-thelló, a velenczei szerecsen.» – De már ez sok, magyar színházban szerecsent játszani, mintha nem volna nekünk elég híres emberünk, mint Zrínyi, Hunyadi, Mátyás király, és több számtalan, aztán ha mégis nemzeti szerecsen volna, de velenczei szerecsen magyar színházban, (tovább olvas) «szomorújáték öt felvonásban, angolul írta Sák – zsákospárna, vagy Sákespeare.» No ez is valami szerecsen név. «Schlegel után németből fordította L. M.» – No ez is furcsa, angolul írták, németből fordították, és magyarul játszszák. Már szeretném tudni, miért nem adnak és írnak eredeti magyar darabokat? «Személyek: Othello velenczei szerecsen»; már megint: oda fenn nagy betűkkel, itt aprókkal. – Csak szeretném tudni, hol veszik Pesten azt a szerecsent – «Desdemona, Cassió» mind olyan pogány nevek. «Történik Velencze és Cyprus szigetében.» – No de ez már valóban iszonyúság, még csak a történet sincs Magyarországban.

Harmadik jelenet

Zajtay. Gazsi.

Gazsi

Mit olvas notárius uram?

Zajtay

A magyar komédia-czédulát. – Nem ismeri barátom ennek a darabnak históriáját; furcsa történet lehet.

Gazsi

Nem biz’ én! nem igen járok én a theátromba, s azért nem is bibelődöm az effélékkel.

Zajtay

Már hogy lehet az, hogy nem jár a magyar színházba, hát milyen hazafi?

Gazsi

Magyar vagyok, töröm a bordáját, még pedig a java. Ki tagadni meri, lecsákány-nyelezem, de abban a theátromban oly csendesen kell az embernek magát viselni, én nem oda való vagyok, nem kell nekem az a csendes mulatság, inkább a Zrinyiben egyet ferblizek, s ha valaki megharagít, olyat ütök az asztalra, hogy a poharak balétot tánczolnak. Ez a valódi komédia; aztán minap egyszer véletlen bementem, mikor épen egy korhely ficzkót produkáltak, s az épen úgy nézett ki mint én, úgyannyira, hogy az egész publikum rám mutatott és nevetett.

Zajtay

Talán csak vaktörténet volt! Reménylem azért, velem majd csak bejő. Ni ni, de miféle hasadék ez itt? (A színházra mutat.) Mintha a mennykő ütött volna belé!

Gazsi

Azon a gázcsövek, vagy mint magyarul mondják, légszeszcsövek mennek keresztül.

Zajtay

Miféle csövek?

Gazsi

Az egész theátromon ilyen csövek vannak áthuzva, s azokból levegő jő ki, ezt a levegőt meggyujtják, s azzal világítanak.

Zajtay

Már mit nem találnak ki még? Eddig a levegőt csak lélekzeni használtuk, s most már gyertya gyanánt égetik; de ha a levegő elég, megfulnak benn az emberek.

Gazsi

Azért kívülről ezeken a csőveken mindig új levegőt fújnak be.

Zajtay

Már megijedtem, hogy mennykőütés, mert mennykőhárító nincs rajta.

Gazsi

Hát hova menjünk most?

Zajtay

Hány az óra.

Gazsi

Mindjárt hét?

Zajtay

Hát úgy theátromba kell menni! csak eljő velem öcsém uram?

Gazsi

No nem bánom, notárius uram kedvéért elmegyek.

Braun. Schwartz. Roth (jőnnek ki a színházból)

Gazsi

Uraim! hová mennek?

Braun

Vissza! a színház úgy tele van, hogy lehetetlen helyet kapni. (El.)

Gazsi

No az is ritkaság.

Zajtay

A szerecsent akarják látni! Ejnye be sajnálom, hogy mi is be nem férünk!

Gazsi

Ne féljen, segítek én a bajon. Nekem van egy hegedüs pajtásom, ki itt a theátromban muzsikál, majd beereszt az orchestrumba, csak jőjjön, notárius úr!

Zajtay

Azon örvendek. (El.)

VÁLTOZÁS

(Szoba Hopfen házában.)

Negyedik jelenet

Hopfen. Dorka (jönnek). Később Nina

Hopfen

Először is, ez az ebédlő! itt fog kend mindennap 12 órakor ebédre, és 6 órakor estelire teríttetni. Érti?

Dorka

Értem uram, pontosan meglesz.

Hopfen

Csak pontosan, azt szeretem. (Félre.) Kedvem szerint valónak látszik cselédem, olyan vén mintha már Gambrinus király seréből ivott volna. (Fenn.) S még egy fontos kötelessége van kendnek, s ha abban is híven eljár, kialkudott bérét mindennap egy itcze serrel toldom meg. (Félre.) Úgy is van még sok megromlott az árvíz idejéből.

Dorka

Köszönöm a tekintetes úr nagylelküségét, csak parancsoljon.

Hopfen

Vigyázzon kend minden a házba járó idegenre, főleg a férfiakra, hogy lyányommal egyik se beszéljen; ha valaki közelít feléje, mindjárt tudósítson engem.

Dorka

Ez nagy bizalom, hogy a téns úr lyányát rám bízza; azért is méltóképen hálálom meg.

(Nina a mellékajtón kidugja fejét.)

A kisasszonyba egy haszontalan ifjú szerelmes, minden lépte után ólálkodik; ez Zajtay Sándor jurátus.

Nina (félre)

Ah! ezt hallanom kell.

(A hátul álló kárpit mögé vonul.)

Hopfen

Mit? Zajtay? fiskálisom juratusa? Árpa és komló! csak az kellene még, hogy lyányom jurátusné legyen.

Dorka

Ha mégis valami nagy családból származnék, de így csak egy szegény falusi notárius fia.

Hopfen

S mégis szemeit egy pesti serfőző lyányára meri vetni?

Nina (félre)

Még pedig a szívébe.

Hopfen

Átkozott dolog, pedig ő mindjárt itt lesz, írásokat hoz a fiskálisomtól, én nekem el kell mennem! – Tudja mit? ha az ifjú jő, rejtse el magát ezen kárpit mögé, s hallgatódzzék! ha ügyesen viseli magát, megjutalmazom. Csak vigyázzon. (El.)

Nina (félre)

Megállj, vén boszorkány! (Míg Dorka Hopfent az ajtó felé kiséri, az oldalajtón elsuhan.)

Dorka

Már látom, az öreg Zajtayhoz nem férhetek, legalább fián állok boszút, s talán atyját is bele keverhetem. De vigyáznom kell, mert két próbám nem sült el, s ha a harmadiknak sem lesz sikere, a boszorkányi törvények szerint elvesztem hatalmamat. – De már jő is az ifjú, hamar lesbe.

(A kárpit mögé vonul.)

Ötödik jelenet

Nina (az oldalajtón föllép). Később Fanni

Nina

Kész a boszúterv! Erre a banyára két okom van haragudni, először a házban minden maga akar lenni, s már urunk kegyelmébe befurta magát, pedig természetes, hogy az elsőség a szobalyányt, nem pedig a szakácsnét illeti; s másodszor, jó kisasszonyom szerelmét akadályoztatja. De mind ezért oly boszút állok rajta, mint még egy szobalyány sem tett, mióta ez a fényes hívatal feltaláltatott.

 
Nem lehetnék más soha,
Mint szobalyány,
Tündöklő szolgálat az
És sok észt kiván.
 
 
A kisasszony, ha szeret,
Miniszterré tesz,
Én vezérlem a szívet,
Hejh ügyes fej ez.
 

(A kilépő Fannihoz.) Épen jókor jő a kisasszony! jőjön ide. (Előre vezeti.)

Fanni

Mi baj?

Nina

Zajtay úr mindjárt itt lesz, vigyázzon magára, ne beszéljen vele itt sokat, mert lesik, itt ebben a szobában, érti ebben a szobában, küldje őt valami ürügy alatt ma éjfélkor a pinczébe.

Fanni

Éjfélkor a pinczébe.

Nina

Igen, igen, mindenre kérem, javára leend. De bizonyosan tegye. Hah! már jő Zajtay úr, én megyek.

Hatodik jelenet

Fanni. Sándor (középről). Dorka (a kárpit mögött). Később Nina. János. Palkó

Sándor

Édes Fannim! hála az égnek, hogy láthatom! Itthon-e atyja?

Fanni

Nincs.

Sándor

Oh én boldog, tehát egy pillanatig szerelmemnek élhetek.

Fanni

Vigyázzon, mert atyám minden perczben visszatérhet, s e fölött nem tudhatom, melyik cselédünk léphet egyszerre be kém gyanánt.

Sándor

De hát ugyan mikor szólhatok már önnel szívemből, s aggodalom nélkül?

Fanni

Annak is megjő az ideje! s talán előbb mint reménylené! Tudja-e mit?

Sándor

Mit?

Fanni

Egész házunkban nincs biztos hely, hol beszélhetnék önnel, azért írni fogok, s levelemet ma éjfélkor Sebestyéntől megkaphatja, ha a pinczébe lemegy, hol ő dolgozni fog.

Sándor (bámulva)

S mi lesz a levélben?

Fanni

Csak jőjjön – meg fog jelenni?

Sándor

Kételkedhetik rajta?

Fanni (titkon)

Minden esetre jőjjön el. – Ezen írásokat úgy is atyám szobájába kell vinni, jőjön, megmondom okát. (Elmennek.)

Nina (a másik oldalról jő, félre)

Egy kis előleges boszút mindjárt állok! (Fenn.) De ni, ezen spanyol fal milyen poros! – János! Palkó! (Bejönnek.) Vigyétek ki ezt a kárpitot, s tisztítsátok meg. (El.)

(János és Palkó a spanyolfalat megragadják s midőn összeteszik, a közbe szorult Dorka kiált.)

Dorka

Vigyázzanak, összelapulok! jaj!

János

Mi az ördög van itt? (Dorka kiugrik.)

Palkó

Nem ördög, csak boszorkány.

Dorka

Jaj, szinte ropogtak csontjaim.

János

Ha kásává törtek volna, sem lenne kár.

Dorka

Hogy is lehetnek olyan vakok?

Palkó

Hát a madám mit leskelődött a kárpit mögött?

János

Talán Lucziferrel volt rándevuja?

Dorka

Ahhoz kenteknek semmi közök, csak lóduljanak a fallal.

(János, Palkó a kárpittal el.)

Dorka

Szép kisasszony! Hiszen majd adok én szerelmeskedést a pinczében. No várj notárius úrfi, hálómba kerülsz te még philosophus apáddal együtt, olyan igazán, minthogy atyám vasas német volt, és pedig trombitás. (El.)

VÁLTOZÁS

(A magyar színház belseje, Othello adatik; a szin Desdemona hálószobája.)

Hetedik jelenet

Desdemona (alszik). Othello (föllép gyertyával). Zajtay, Gazsi (az orchestrumban vannak alant)

Othello

Helyes okod, helyes okod van szívem, s ne hagyjátok azt kimondanom szemérmes csillagok! Helyes okod van! Vérét nem ontom el; s nem sértem bőrét, a hónál fehérebbet, az oly símát, mint alabástrom a sírokon! (Kardját leteszi.) De meg kell halnia, különben még több férfit csal meg. A gyertyát oltsd el, aztán – a gyertyát oltsd el. Ha eloltalak, te szolgaláng, megbánva azt, visszaadhatom-e előbbi világodat? de a tied legremekebb idoma az egyetlen természetnek, eloltatván egyszer, nem tudom hol van azon promethéusi láng, mely megújítsa világodat. – Ha rózsádat laszakasztom, soha nem adhatok neki többé életszínt – hervadni fog, de illatát még a tőn éldelem. (Megcsókolja.) Balzsami lehellet, majd nem arra fordítod az igazságot, hogy kardját törje el. – Oh még egyszer! még egyszer! (Megcsókolja.) Légy ilyen halva, úgy megöllek, s azután szeretlek. Még egyszer, utoljára! (Megcsókolja.) Ilyen bájos soha sem volt, ily gyilkoló! Sírnom kell, de gyilkos könyűket, a szenvedés Istene büntet, a hol szeret. Hah! ő fölébred!

Desdemona

Ki van itt? Othello?

Othello

Igen, Desdemona!

Desdemona

Le akarsz feküdni, kedves férjem?

Othello

Imádkoztál éjtszakára, Desdemona?

Desdemona

Igen, férjem!

Othello

Ha vétek van szíveden, melyért az Istent még nem engeszteléd meg, úgy imádkozzál!

Desdemona

Oh férjem, mit akarsz ezzel mondani?

Othello

Tedd meg, és röviden, én elmegyek, lelked ne szálljon el készületlenül. Az Istenre, nem, lelkedet nem gyilkolom meg!

Desdemona

Te gyilkolásról beszélsz?

Othello

Valóban.

Desdemona

Úgy Istenem, irgalmazz nekem!

Othello

Amen! szívemből kivánom.

Desdemona

Ha ez való, meggyilkolsz engem.

Zajtay

Ártatlanul? Csak az volna hátra.

(Gazsi rángatja, s inti, hogy csöndesen legyen.)

Desdemona

De félek tőled, mert iszonyú vagy, ha szemed úgy forog. Félelmem okát nem ismerem, mert vétket nem tudok; de félek, azt érzem!

Othello

Gondolj bűnödre!

Desdemona

Szerelmem irántad, más semmi sem.

Othello

Úgy? S azért halsz meg!

Desdemona

A halál szörnyű, mely szerelemért gyilkol. Miért rágod úgy ajkidat? Véres bolyongás rázza át valódat. Ezek rettentő jelek, de mégis reménylem, nem illetnek engem.

Othello

Hallgass, légy csöndesen.

Desdemona

Megteszem; mit kivánsz?

Othello

Azon kendőt, melyet annyira becsülök, melyet neked adtam, te Cassionak ajándékozád.

Desdemona

Nem, lelkemre s életemre nem, – küldj értte, s kérdezd meg.

Zajtay (az orchestrumban)

Úgy van, confrontálni kell, az asszony ártatlan.

Othello

Óvd magad kedvesem, óvd magad a hamis eskütől! halálos ágyban fekszel.

Zajtay

Ez a szerecsen dühében még azt sem látja, hogy felesége már fölkelt.

Desdemona

Igen, de nem hogy most haljak meg.

Othello

Tüstént! Azért valld meg őszintén bűnödet, mert ámbár minden kérdést esküvel fogadj, még sem irtod s távoztatod el a gyanút, mely téged elnyom. Te halálé vagy!

Desdemona

Hát az Isten legyen irgalmas nekem.

Othello

Amen!

Desdemona

Légy te is irgalmas ez életben, soha sem vétkeztem ellened; soha sem szerettem Cassiot, csak mint az Isten, és világ előtt szeretni lehet. Soha sem adtam neki zálogot.

Othello

Istenemre! én kezében láttam kendőmet! – Csalfa asszony, kővé változtatod szívemet, s azt teszed, hogy a mit cselekedni akarok, azt gyilkosságnak kell neveznem, bár áldozatnak véltem – én láttam a kendőt!

Desdemona

Úgy lelte valahol! és soha sem adtam neki, hívasd ide, hogy vallja ki az igazat.

Othello

Ő vallott.

Desdemona

Mit, férjem?

Othello

Hogy veled – társalkodott.

Desdemona

Hogy? nem engedett módon?

Othello

Igen.

Desdemona

Azt nem mondhatja.

Othello

Nem, szája néma, a derék Jágora volt bizva.

Desdemona

Félelmem világosodik, hogy ő meghalt.

Othello

Ha minden hajszála egy élet volna is, iszonyú haragom mind elirtaná.

Zajtay

Az átkozott pogány már azt is megölte.

Desdemona

Ő elárultatott, ah! s én elvesztem.

Zajtay

Még nem.

Othello

Böcstelen, siratod ön szemeim előtt!

Desdemona

Űzz el magadtól férjem, csak meg ne ölj!

Othello

El veled böcstelen!

Desdemona

Ölj meg holnap, az éjjel élni hagyj; élni.

Othello

Hah! vonakodol?

Desdemona

Csak fél óráig.

Othello

Az elhatározottat nem lehet gátolni.

Desdemona

Csak míg imádkozom.

Othello

Már késő! (Megragadja Desdemonát, s meg akarja fojtani. Zajtay ekkor hirtelen a színpadra ugrik, s kardot rántván a szerecsenre rohan).

Zajtay

Dühös pogány, ne bántsd: ő ártatlan.

Gazsi (az orchestrumban)

Notárius uram! az Istenért, mit csinál?

Othello (ijedve elbocsátja Desdemonát, Zajtayhoz)

Lóduljon az úr, hiszen ezen asszonynak meg kell halni.

Zajtay

Nem kell meghalnia! Tudom én, mi az igazság, én censuratus advocatus vagyok, és notárius.

Gazsi (a szinre ugrik, s Zajtayt karon fogva)

Notárius uram, jőjjön, hisz’ ez asszonynak semmi baja sem lesz.

Zajtay

Dehogy nem lesz! hiszen ez a dühös szerecsen most is azt állítja, hogy meg kell neki halni. Ő ártatlan; ha bűnösnek tartja, indítson pört ellene ex titulo adulterii.

Othello

Uram! ez csak játék.

Zajtay

A mennykő üsse az ilyen játékot, hol egy dühös szerecsen, egy ártatlan magyar menyecskét meg akar fojtani.

Gazsi

Hagyja, hogy folytassák, menjünk.

Zajtay

Én magistratualis persona vagyok, nem engedhetek szemem előtt gyilkosságot. Örüljön ezen sátán képű szerecsen, hogy ilyen szép fehér asszony oly híven szereti, s becsülje meg.

Othello

Már itt jönnek az őrök.

Nyolczadik jelenet

Előbbiek. Rendező. Színházőrök.

Rendező

Uram, önök a közcsendet háboríták illetlen viseletökkel, azért tessék a rendőröket követni!

Gazsi

Mit rendőröket! Nekem semmi közöm a renddel s őreivel, én nemes ember vagyok, és jurátus.

Zajtay

Kérem barátom, a felsőbbségnek nem szabad ellenszegülni.

Rendező

Kövessék az urak, míg szép szóval kérem.

Gazsi

Mit, szép szóval? Hát máskép is merne az úr szólani? Lánczos lobogós, tüstént takarodjék, különben…

Rendező

Őrök, vigyétek el ezen urakat.

Gazsi

Ezer diploma! engem elvinni? Hadd czensuráljam meg koponyátokat! (Emelt csákánynyal rájok rohan, s elfutnak mind, csak Gazsi és Zajtay marad.)

Zajtay

Az Istenért! mit csinált, hisz ez vétkes oppositio.

Gazsi

Csak nem fogattatom el magamat ennyi becsületes ember előtt (a publikumra mutat). Hejh még itt is leskelődik valaki. (A színfalhoz ugrik.) Takarodjatok!

Zajtay

Moderálja magát uram öcsém.

Gazsi

Én moderálni, most, midőn vitézségem kitűntetésére alkalom akadt? Úgy is mióta a magyar ifjúság olyan átkozottan művelődik, alig van esztendőnkint is egy becsületes verekedés Pesten. Notárius uram, most mi játszunk komédiát!

Zajtay

De én jobban szeretnék akár hol lenni, csak itt nem.

Gazsi

S ez még itt ólálkodik, mint egy pohos ürge. Nem lódulsz? (Csákányával a sugóra üt.) Kotródik már. Hát notárius uram hol is játszik ez a darab?

Zajtay

Cyprus szigetén, hol az a jó bor terem.

Gazsi (a sugólyukra ül)

No hát már most mi vagyunk az urak Cyprus szigetén, s annál inkább, mivel ott jó bor terem. Két itcze cyprusit!

Zajtay

Ott talán nem mérik itcze számra a bort?

Gazsi

Nem bánom, hát két pintet.

Zajtay

Öcsém uram inkább iparkodjunk haza!

Gazsi

Nem, a szomorújátékot megzavartuk, most hát nekünk kell komédiát játszani, majd meglátja, hogy fog mindjárt tapsolni a galléria.

Zajtay

Menjünk haza! már lábom is úgy megmeredt a hosszas állástól.

Gazsi

Hát feküdjék le, hiszen ott van az ágy! De még sem hozzák azt a bort. (Fölkel.) Ugyan átkozott lusta kelnerek lehetnek Cyprus szigetén, Pestre kellene őket hozni a Zrinyibe, majd moresre tanítanám ott! Vígan notárius uram! (Zajtayt átöleli, történetből egy sülyesztőre állnak)

Zajtay

Ni, ni! ez a deszka alattunk ki van vágva.

Gazsi

Nem tesz az semmit.

Zajtay

De már ingani is kezd. (Sülyednek.) Seregek-ura, a föld elnyel!

Gazsi

Ne féljen.

Zajtay

A pokolba sülyedünk, vagy szerecsenországba. Oh, átkozott komédiás nép! (Elsülyednek; a föld alól). Micsoda átkozott sötétség, legalább is Limbusban vagyunk, a pokol tornáczában. Jaj, jaj – mi lesz a janitorságból? (Kiabálása elhangzik.)

Rendező (föllép)

Ereszszék már le azt a kortinát!

(A kárpit leesik. Zajtay s Gazsi a sugó-lyukon kidugják fejöket s énekelnek)

Zajtay

 
Föld alá jutottunk,
Jaj nekünk,
Pokolba hullottunk,
Elveszünk.
 

Gazsi

 
Ne féljen, az ördög
El nem visz.
Nincs már a színházban
Többé víz.
 

Zajtay

 
Jaj de félek, hogy még
Bezárnak.
 

Gazsi

 
Ne féljen már többé
Nem bántnak.
 

Zajtay

 
Hát hogyan menekszünk?
 

Gazsi

 
Jőjjön ki. (Kibuj.)
 

Zajtay (kibuj)

 
Itt vagyok! Hol lehet
Elmenni?
 

Mindketten

 
A földön vagyunk mi
Ismét hát,
Ki látott ily bolond
Komédiát?
 

Gazsi

Notárius uram! ideje haza menni, már a kortinát is leeresztették.

Zajtay

Hát merre menjünk?

Gazsi

A merre jöttünk. (Lemegy az orchestrumba.)

Zajtay

Én bocsánatot kérek a tekintetes közönségtől, de biz Isten mindent az igazságért tettem.

(Mennek az orchestrumba; a kárpit felgördűl.)

VÁLTOZÁS

(Vendégfogadó.)

Kilenczedik jelenet

Fogadós. Pinczérek.

Fogadós

Siessetek, tartsatok készen mindent! a magyar theátrumnak alkalmasint vége már, mindjárt itt lesznek vendégink. Csak fürgén, szaporán; mert ha az ételeket hamar hozzátok, a rossz is elkél, ha késtek, a jó sem tetszik.

Pinczér

Ha 24 krajczárost kérnek, melyik borból adjunk?

Fogadós

A 24 krajczárosból.

Pinczér

De már elfogyott.

Fogadós

Hát öntsetek vizet a 30 krajczáros közé.

Pinczér

Hiszen azt már fogadós úr megkeresztelte, ha még többet vizezzük, ingyen sem iszszák meg.

Fogadós

Hallgass filkó! Ha valaki panaszkodik, mondd: hogy az árvíz rontotta meg.

Pinczér (félre)

A mi urunk pinczéjében örökös árvíz van.

Fogadós

Hah! már jönnek vendégink.

Gazsi (kívül)

Tessék notárius uram! tessék! az elsőség a vendéget illeti.