Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet)

28

 
Elszegődtem Tarnóczára bojtárnak,
Jó legelője lesz ottan a nyájnak;
Fizetésem husz forint tiz karajczár:
Megél abból egy bojtár.
 
 
Husz pár birkatartást is ajánlottak,
Foglalóba ötven karajczárt adtak;
Beittam a pipagyujtó-csárdába’,
Görgetegi határba’.
 
 
A gazdámmal leszek majd egy kenyéren,
Jönnek értem szengyör’napkor szekéren;
Fölteszik a tulipányos ládámat,
Furuglyámat, dudámat.
 
 
Igy masérozok majd el a pusztára,
Goróf Szécsényinek a jószágára.
S ha a nyáját átolvassák kezemre,
Kihajtom a mezőre.
 
 
Aztán addig furuglyálok dudálok,
Míg egy hű szeretőre nem találok;
Van a pusztán elég szőke, barna lány,
Belém szeret egy talán.
 
 
Ha megszeret, jól teszi, majd elveszem,
Édes kis feleségemnek nevezem…
Hetedhét országon nem lesz több ily pár,
Mint Tarnóczán a bojtár.
 

29

 
Én vagyok a petri gulyás,
Én őrzöm a petri gulyát,
A bojtárom vizen, sáron,
Magam a paplanos ágyon.
 
 
A csikósnak jól van dolga,
Egyik lórul a másikra,
De a juhász mint a kutya,
Egyik dombrul a másikra.
 

30

 
Én vagyok az árva gyerek
Napszám után éldegélek,
Kézi munka a jószágom,
Két tenyerem a jobbágyom
S széles e föld a honom.
 
 
Nincsen marhám, sem cselédem,
Száraz kenyér az ebédem,
Napsütött viz az italom,
Kopasz föld a derekalom
S a szállásom zöld halom.
 
 
Nem irigylem a kincseket,
A gazdag még koldus lehet,
De szárazon és tengeren
Bizonyos az én kenyerem:
Eltart a két tenyerem!
 

31

 
Erdő, erdő, be szép kerek erdő!
Közepébe’ két szál arany vessző.
Gulya, ménes legel benne,
Kedves rózsám az ölembe.
Erdő, erdő, erdő,
Be szép kerek erdő:
 
 
Búza, búza, be szép tábla búza!
Közepében két szál piros rózsa.
Azt a rózsát leszakítom,
Kedves rózsám, neked adom.
Búza, búza, búza,
Be szép tábla búza!
 

32

 
Erdő is van, makk is van,
Maj’ möghizik a kis kan;
Ha möghizik, levágjuk,
Maj’ tarisznyára raktyuk.
Hű ne! Kocza ne!
Nem a te házatok e!
 

33

 
Erdő mélyén kakuk madár búsan szól,
Elbucsuzik a nefelejtsbokortól.
Én is, én is elbujdosom,
Elmögyök a világnak,
Vagy elmögyök az alföldre,
Ott beállok betyárnak.
 
 
A betyárnak jól mögy dolga, hiába,
Zöld erdőbe nefelejts a tanyája,
Kakukmadár ébresztgeti
A betyárt az álmábul:
Ébredj, ébredj betyárgyerök,
Éjfélt ütött az óra!
 

34

 
Esik eső a haraszton,
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem,
Hej, csikós bojtár vesz el engem!
 
 
Esik eső, zúg a malom,
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon!
 

35

 
Esik eső, nagy sár van a kapuba,
Meglátszik a lopott lónak a nyoma;
Ergye rózsám, söpörd le a ló nyomát,
Ugyis te rád rakosgatom az árát.
 

36

 
Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre,
Jaj, de békót vertek a két kezemre, kezemre.
Eskü helyett akasztófára visznek, – ra visznek,
Husz csikóért,
Hat tinóért engem felkötnek.
 
 
Mondd meg, rózsám, a vármegye uraknak, uraknak,
Hogyha hozzám az egekbe eljutnak, feljutnak:
Ottan harmincz helyett hatvant lopok el, hajtok el –
Husz csikóért,
Hat tinóért mért kötnek engem fel?
 
 
Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát,
Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját;
Holnap reggel már ilyenkor angyalom, galambom,
Mily jó lélek
Lakik bennök – az istennek megmondom.
 

37

 
Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik;
Három bojtár jó bort iszik
A számadó káromkodik.
 
 
Egyik iszik Levelesben,
Második a Cserepesben,
A harmadik a Bügesbe, –
Ejnye, disznó teremtette!
 
 
Igyál, betyár, múlik a nyár,
Ugy sem soká duhajkodsz már,
Lehullik a tölgyfalevél,
Hová leszel, szegény legény!
 
 
Az angyalát az apádnak,
Mért mondtál engem betyárnak?
Viselem a betyár nevet,
Szenvedek érte eleget.
 

38

 
Ha felülök Fogarasi János bátyám
lopott, fakó csikajának a tetejibe,
Beugratok a gulya közepibe,
Kiszakajtok tizenhárom darabot:
Netek, lányok! tik is boldoguljatok!
 
 
Fogarasi János bátyám lopott fakó
csikajának patkószege de fényes!
Kondorosi csárdás lánya de kényes.
Göndörhaja, hunczutkája a vállán,
Száz talléros selyemkendő a nyakán.
 
 
Hogyha megforgatom ezt a rézcsillagokkal
kikutyateremtettézett, tölgyfanyelü baltámat,
Elkiáltom az ivóba magamat:
Takarodjon mindenki az utczára!
Igy mulat a herczeg Eszterházinak a bojtárja!
 

39

 
Ha látom a fergeteg elejét,
Begyüröm a süvegem tetejét,
Csak ugy nézem az időt alóla.
Még a jég is visszapattog róla,
Megérem én a magam sorsával,
Nem cserélek semmi potentáttal,
Ha szegény is, de magamé vagyok,
Szolgálatba szabadságért állok.
 

40

 
Hej, gazd’ uram, adja ki a béröm!
Már többet a jószágát nem őrzöm;
Elszegődtem a szomszéd megyébe,
A csikósok, gulyások közébe.
 
 
Peti fiam, ne hagyj te itt engem,
Hisz’ te voltál a legjobb cselédem;
Uj szürt veszek majd vásárfiának,
Csak jó gondját viseld a jószágnak.
 
 
Hej, gazd’ uram, nincsen semmi kedvem,
Meguntam már itten az életem,
Odaadta Juliskámat másnak,
Viselje más gondját a jószágnak!
 

41

 
Hej, huj! Sobri pajtás!
De régen nem láttuk egymást.
Hej, huj! ha nem láttuk,
Csakhogy jó hirét hallottuk!
 
 
Hej, huj! Sobri pajtás!
Hogyan tetszik a vándorlás?
Hej, huj! nem jól tetszik,
Mert kedvesem halva fekszik!
 
 
Hej, huj! Sobri pajtás!
Endöréden mi a szokás?
Hej, huj az a szokás,
Diszlik a szeretőtartás!
 
 
Hej, huj! Sobri pajtás!
Micsoda ott az a nagy ház?
Hej, huj! Sümeg város:
Ott lakik a komiszáros…
 

42

 
Hej, lóra, csikós, lóra!
Be van a ló hajtva,
A bitó udvarán,
Ihajja!
Szól a csengő rajta.
 
 
Hej, hadd szóljék, hadd szóljék,
Zsebemben a tallér,
Én voltam Gencsen
Ihajja!
A hires gavallér.
 
 
Hej, ismerem a hangját
Volt is a kezemben,
Tugári vásáron
Ihajja!
Aranynyal fizettem!
 

43

 
Juhász legény bundája, hm!
Szőrivel kiforditva, hm!
Azért van kiforditva,
Hogy az eső ne vágja, hm!
 
 
Juhászbojtár süvegje, hm!
Legyürve a szemébe, hm!
Azért van az legyürve,
Hogy a nap meg ne süsse, hm!
 
 
Juhászgyerek kendője, hm!
Selyemmel van beszegve, hm!
Azért van az beszegve,
Mert az anyja beszegte, hm!
 
 
Juhászfiu táskája, hm!
Pirossal van kivarrva, hm!
Azért van az kivarrva,
Mert valaki kivarrta, hm!
 

44

 
Juhász vagyok, búsan őrzöm a nyájat,
Esketőre most viszik a babámat,
Vig muzsika kihallik a cserényig,
Fáj a szivem, fáj a megrepedésig.
 
 
Felpattanok a szamárra nagy búsan,
Végig ütök füle közt a kampóval;
Isten hozzád, szép selymes nyáj, elmegyek,
Vagy meghalok, vagy a rózsámé leszek!
 

45

 
Kanász voltam, kanász leszek,
Három siska disznót veszek;
Ha ellopják, megint veszek,
Azért mégis kanász leszek!
 

46

 
Kaposváron nincs több legény mint három,
Az is elmegy szénát vágni a nyáron.
Lagos csizma, csipkés kötő előtte,
Nem illik a kaszanyél a kezébe.
 
 
A faluba nincs több legény mint Pista,
Még a biró lyányát is megszólítsa,
Van is neki egy pár ezör forintja,
Piros bőrbül van a bugyellárissa.
 

47

 
Kaszás csillag jár az égen,
Kaszál a rózsám a réten.
Ha ő kaszál, én meg gyűjtök,
Ugy is rajta könyörülök.
 
 
Ezen a hosszu éjszakán
Ragyog a csillag igazán!
Ahol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.
 

48

 
Kedves rózsám, ha igazán szeretnél,
Magad mellé a nyeregbe ültetnél.
Gyenge vagy még kis angyalom a lóra,
Játszik a ló s könnyen leesel róla.
 
 
Az én lovam arra vagyon kaptatva,
Többet megyen horpaczon, mint jóllakva.
Én magam is arra vagyok kaptatva,
Szeretem a más babáját titokba!
 

49

 
Kihajtom a ludam a rétre,
Elvágom a nyakát estére.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
 
 
A ludam a réten legelész,
A rózsám mellette heverész.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
 
 
Rászállott a madár a fára,
Elhagyott a babám bújába.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
 

50

 
Kiverem a lovam a rétre,
Magam is kimegyek melléje,
Vágok neki rendet kaszával,
Jól tartom a lovam szénával.
 
 
Kihajtom a lovam a rétre,
Magam is lefekszem melléje,
Szedek neki fűvet sarlóval,
Jól tartom a lovam sarjúval.
 
 
Kiverem a disznóm a nyájra,
Magam is kimegyek utána;
Vágok neki dudvát kapával,
Jól tartom a disznóm dudvával.
 
 
Kihajtom az ökröm a gyepre,
Magam is kimegyek melléje,
Vágok neki szárat vágóval,
Jól tartom az ökrömet szárral.
 
 
Kihajtom a ludam a gyepre,
Magam is kimegyek melléje;
A ludam a gyepen heverész,
Galambom mellette heverész.
 

51

 
Korcsmárosné gyujts világot,
Hej! van-e kökényszemü lányod?
Hej! van-e kökényszemü lányod?
 
 
Serem is van, borom is van,
Hej! kökényszemü lányom is van,
Hej! kökényszemü lányom is van!
 
 
Pista bácsi, Jancsi bácsi,
Hej! csak a ládám vigye kend ki,
Hej! csak a ládám vigye kend ki.
 
 
Jól eldugja kend a gazba,
Hej! meg ne találja a gazda,
Hej! meg ne találja a gazda.
 
 
Mert ha rátalál a gazda;
Hej! lángot vet a selyem szoknya,
Hej! lángot vet a selyem szoknya.
 
 
Selyem kötő, selyem kendő,
Hej! lángot vet az mind a kettő,
Hej! lángot vet az mind a kettő.
 

52

 
Korcsmárosné, nekünk halat süssék kend,
Azután meg czitronyos bort adjék kend!
Szolgálóját estrázsára állítsa kend,
Ha zsandár jön, nekünk hirül adja kend!
 
 
Egyszer csak gyün a szolgáló ijedve:
Kilencz zsandár közeledik fegyverbe!
– De a betyár felkap a pej lovára,
Bevágtat a délibábos pusztába…
 

53

 
Lám megmondtam Angyal Bandi, ne menj az
Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe,
Közibe.
Mert megtanulsz lovat lopni izibe,
Izibe,
Majd ugy kerülsz a vármegye kezibe,
Kezibe.
 

54

 
Leégett a csiribiri csárda,
Benne égett három hires dáma;
Benne égett három hires dáma,
Számadónak kivarrott subája.
 
 
Számadónak nincsen semmi kára,
Másikat vesz szegedi vásárba,
De a szegény Jancsi juhászlegény –
Hej, maga is benne égett szegény!
 

55

 
Lóra csikós, lóra!
Elszaladt a ménes.
Csak egyedűl maradt
A pányván a nyerges.
 
 
Nem tehetek róla,
Mert meg vagyok fogva,
Ott az öreg bojtár.
Adjon számot róla.
 
 
A tömlöcz feneki
Az én vetett ágyam.
Annak két oldala
Az én háló társam.
 
 
A tömlöcz teteje
Takarózó párnám,
Kigyók, békák szeme
Világító gyertyám.
 
 
Nyujtsd be rózsám, nyujtsd be
Fehér keszkenődet,
Hadd törülgessem le
Sűrű könyeimet!
 

56

 
Megfogom az eke szarvát,
De harmatos!
Fölszántom az öreg utczát,
Nem lesz hantos.
Vetek bele dupla szekfüt
Virágnak,
Hadd szakasszon minden kis lány,
Hej, huj, magának!
 

57

 
Meghalt a juhász,
Oda a juhász,
Nem mondja már a kutyának,
Nem mondja már a kutyának:
Tatár ne, fity!
 
 
Meghalt a kocsis,
Oda a kocsis,
Nem mondja már a lovának,
Nem mondja már a lovának:
Sárga te, csity!
 

58

 
Megismered a kanászt
Ékes járásáról,
Angyal-füzött bocskoráról,
Tarisznyájáról.
 
 
Megismered a kanászt
Hegyes bocskoráról,
Disznózsirral jól kipedrett
Pörge bajuszáról.
 

59

 
Meg vagyok én búval rakva,
Mint a borizü almafa,
Kettő-három terem rajta,
Mégis teritve az alja.
 
 
Csütörtökön virradóra
Bementem egy kis kunyhóba,
Még jól el sem szenderedtem,
Kilencz zsandár áll mellettem.
 
 
Zsandár urak, mit akarnak?
Talán bizony megvasalnak?
– Megvasalunk, megkötözünk,
Aradra is bekisérünk.
 
 
Az aradi nagy törvényben
Tizenkét ur ül a székben,
Kacsingatnak a szemembe:
Hány pár tinó jut eszembe?
 
 
Nem jut nekem több eszembe,
Csak hat tinó Debreczenbe;
Mégis rám verték a vasat,
Babám szive majd meghasadt!
 

60

 
Micsoda lárma az
Abb’ a zöld erdőbe?
Talán a galambom
Lovát hajtják ott be?
 
 
Hadd hajtsák, hadd hajtsák,
Hadd fizessen érte,
Mert a piros hajnal
Tilalomban érte.
 
 
Tilalom, tilalom,
Karancskeszi malom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom!
 

61

 
Mikor Isten a világot rendelte,
Betyár fattyut még akkor teremtette.
Biz’ Isten, ha betyár fattyu nem volna,
Pénzes zsidó imádkozni se tudna.
 
 
Ha bemegyek a csárdába bort inni,
Én utánam soha se járjon senki.
Ha beverik ezt a betyár fejemet,
Senki se szánjon, sirasson engemet.
 
 
Betyár fattyu, nyergeld fel a lovamat,
Még a Tiszán átusztatom magamat.
Hajtok rajta tiz-husz lovat, lopottat,
Holnap éjjel mind eladom igaznak.
 

62

 
Most jöttem a tetétleni pusztáról,
Leesett a vas a lovam lábáról,
Míg a kovács vasalja a lovamat,
Nálad, rózsám, kimulatom magamat.
 
 
Verjed kovács, verjed soká a patkót,
Ugy kapsz tőlem gavallér borravalót;
A mennyit ütsz kis pej lovam lábára,
Annyi csók jár addig rózsám szájára.
 

63

 
Nem ér az a béres
Három sárga bögrét,
Ki minden hajnalban
Ihajnár!
Keresi az ökrét,
Igaz a’!
 
 
Nem ér az a kocsis
Három vereshagymát,
Ki minden hajnalban
Ihajnár!
Keresi a lovát,
Igaz a’!
 
 
Nem ér az a leány
Három piros almát
Ki a legény mellett
Ihajnár!
Összehuzza magát,
Igaz a’!
 

64

 
Nem vagyok én kapitány,
Nem járok én paripán,
Juhász legény vagyok én,
Csacsin masirozok én.
 
 
Nem vagyok én kapitány,
Nem járok én paripán,
Kanász bojtár vagyok én,
Gyalog masirozok én!
 

65

 
Nem vagyok én kósza betyár,
Ki csárdákon szerencsét vár;
Csak ugy járok a tanyára,
Házasodom nem sokára.
 
 
Kecskeméti határ felül,
Csillag ragyog éjfél körül.
A hol az a csillag ragyog,
Én is oda való vagyok.
 
 
Oda megyek, ott maradok,
Szerelem madara vagyok.
Még ma szólok az anyámnak,
S neki váltok Csongorádnak.
 

66

 
Nem voltam én addig beteg
Mig téged nem ösmertelek,
Csak azóta lel a hideg
Mióta téged ismerlek.
 
 
Mindig kértelek a jóra,
Ne menj a korcsmaajtóra,
Mert behivnak a jó borra,
Vasat tesznek a lábodra.
 
 
Fáj a szivem, majd meghasad,
Mikor zörgeted a vasat,
Hasad, hasad, majd meghasad,
Mikor zörgeted a vasat.
 

67

 
Nincsen erdő, nincsen mező,
Hol a lovam legeljen.
Nincsen nekem szép szeretőm,
Ki igazán szeressen.
 
 
Lesz még erdő, lesz még mező,
Hol a lovam legeljen,
Lesz még nekem szép szeretőm,
Ki igazán szeressen.
 

68

 
Nincsen széna, nincsen abrak,
Édes lovam, agyon csaplak.
Bőröd a zsidónak adom,
Nem lesz reád semmi gondom.
 
 
Mi hasznod van a bőr árán,
Ha nem ülhetsz lovad hátán?
Ne üss agyon, édes gazdám,
Kitelelek árpaszalmán.
 
 
Édes lovam, ne buslakodj,
Lesz még neked jó abrakod.
Ha a rózsámhoz elviszel,
Selyem kötőjéből eszel.
 

69

 
‚Nincs széna, nincs szalma
A szénatartóba’,
Megszidtak, megvertek
Érted az éjtszaka‘.
 
 
«Lesz széna, lesz szalma
A szénatartóba’,
Megölellek, galambom,
A pitarajtóba’! –
 
 
Van széna, van szalma
A szénatartóba’,
Megcsókollak, galambom,
A pitarajtóba.»
 
 
‚Hadd hajtsák, hadd hajtsák
Az irígyek a szót,
Máskor is kinyitom
Rózsámnak az ajtót.‘
 

70

 
Oda fenn a felső réten
Ott kaszál az én édesem,
Ha ő kaszál, én takarok,
Ott is neki jót akarok.
 
 
Aranytüsző a derekán,
Nem hajlik a kasza után,
Selyem kalap a fejibe,
Nem süt a nap a szemibe.
 
 
Ugyan édes párnám csúcsa,
Mit álmodtál az éjszaka?
Nem álmodtam én egyebet,
Csak a te barna szemedet!
 

71

 
Orosházáról fuj a szél,
Zörög az akáczfa-levél,
«Bali Gyurka hova lettél,
Hogy Makóra el nem jöttél?»
 
 
«Mentem volna, nem lehetett,
A vármegye nem eresztett;
Megkötözték a lábamat,
Elzárták szabadságomat.
 
 
Még a járásom szabad volt,
Jó barátom mindenütt volt;
De most már, hogy rabbá estem,
Jó barátom sehol sincsen!»
 

72

 
Patkó Pista sétált a sik mezőben,
Dupla pisztol a derekán gyüszüben,
Gyüszü-szíja a derekát szorítja,
Meg nem fogja negyven jáger katona.
 
 
Patkó Pista uri nemzetből való,
Nem köll néki selyem paplany, takaró,
Nem köll néki a babája dunyhája,
Beéri a tizennyolcz szél gatyája.
 
 
Kivirágzott, kizöldelt már az a fa,
Kire vagyon Patkó Pista akasztva,
Fujja a szél duhaj üngét, gatyáját,
A föld szijja vékony-karcsu derekát.
 

73

 
Rongyos csárda két oldalán ajtó,
Oda rugtat pej paripán Patkó,
Csaplárosné, igy kezdi meg a szót;
Látott-e már egy lovon hét patkót?
 
 
Ha nem látott, jőjjön ki, most láthat,
Négyet visel e gyönyörü állat,
Az ötödik magam vagyok nemde?
Kettő meg a csizmámra van verve.
 

74

 
Subri Jóska az erdőbe,
Kalamáris a kezébe,
Tenta, penna a markába,
Aranyláncz van a nyakába.
 
 
Subri Jóskát agyonlűtték,
Egy gödörbe beletötték,
Fekete föld hullott rája,
Szereteje burult rája.
 

75

 
Sötét felhők vándorolnak az égen,
És az eső a parajdi nagy réten.
És az eső, ó de szépen csepereg,
Kis angyalom de hiába kesereg.
 
 
Sűrü csillag ritkán ragyog a réten;
Az én rózsám sarjút kaszál a héten;
Olyan szépen csengeti a, pengeti a kaszáját,
Oda várja szeretőjét, babáját.
 

76

 
Szegény legény vagyok én,
Ha lopok, ugy élek én,
Ha nem lopok cserélek,
Azért mégis megélek.
 
 
Akár lopok, akár nem,
Mindig tolvaj a nevem.
Inkább lopok hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.
 
 
Akár iszom, akár nem,
Mindig korhely a nevem.
Inkább iszom hát, mint nem,
Legyen igaz a nevem.
 

77

 
Szegény legény vagyok én,
Vásárokra járok én,
Csikót, tinót lopok én,
Csak ugy éldegélek én.
Szegény legény vagyok én.
 
 
Nincs nekem több jószágom,
Csak egy barna galambom,
Ha ő vele lehetek,
Véle enyeleghetek,
Minden bút elfelejtek
 
 
Nem bánt engem más baja,
Legyen kenyere, vaja;
Van nekem egy kis tanyám,
Oda várom a babám,
Oda várom a rózsám.
 
 
Nincsen nekem sok kincsem,
Sohase volt, most sincsen.
Nem irigylik éltemet,
Sem a szegénységemet,
Nem óhajtják vesztemet.
 
 
Eltemetnek engemet,
Eltemetnek engemet,
Elfelejtik nevemet,
Piros rózsa, viola,
Kiviritja valaha.
 

78

 
Széles az ökröm szarva,
Nem fér az istállómba;
A babámnak két karja
Nem ölel meg hajnalba.
 
 
Hat ökröm a járomba,
Magam az áristomba,
Gyere babám, váltsál ki,
Ne hagyjál elhervadni!
 
 
Kiváltalak, ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni,
Adok olyan pár csókot:
Megér ezer forintot!
 

79

 
Teli a zsebem bankóval,
Az istálóm lopott lóval.
Három szürke, hat fekete,
Most is keres, most is keres a vármegye.
 
 
Lyukas a tömlöcz oldala,
Hideg szellő dúdol rajta,
Nem bánom én, ha dúdol is,
Megélek én, megélek én, ha lopok is.
 

80

 
Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat,
Még sem pöngetem a vasat.
 
 
Mikor a biró háborgat,
Lopok neki egy pár lovat.
Beállitom udvarára,
Még meg is hí vacsorára.
 
 
Teli a zsebem bankóval,
Az istállóm lopott lóval.
Eladom a lopott lovat,
Veszek rajta igaz lovat.
 
 
Van is nekem egy szijhátu
Fakó lovam, kese lábu,
Hej, huszonnégy óra alatt
Debreczentől Pestig szalad.
 

81

 
Ugy ég a tűz, ha lobog;
Ugy élek én, ha lopok.
Ha nem lopok: cserélek,
Még sem igazán élek.
 
 
Ugy ég a tűz, ha lobog;
Ugy élek én, ha lopok.
Nem vagyok én szent lélek,
Hogy én igazán éljek.
 

82

 
Úgy nőttem fel mint az erdőn a gomba,
Szeretőm volt tiz esztendős koromba,
Ez a világ megmondhatja szemembe:
Hány szeretőm volt egész életembe.
 
 
De meguntam ezt az urat szolgálni,
Éjjel, nappal a marháját kurálni;
Inkább ülnék barna babám ölébe,
Kaccsintgatnék két fekete szemébe.
 

83

 
Uj-városi juhász vagyok én,
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.
 
 
Házam előtt egy fa, nem látszik,
Minden karácsonba’ virágzik,
Terem rajta alma jó szagú,
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
 

84

 
Vagyok olyan legény, mint te,
Vágok olyan rendet, mint te,
Ha nem hiszed, gyere velem,
Fogd meg az én kaszanyelem.
 
 
Vagyok olyan béres, mint te,
Rakok olyan kazalt, mint te,
Ha nem hiszed, gyere velem,
Fogd meg az én villanyelem!
 

85

 
Verőczei kukoricza de sárga –
Ott lűtték mög Máté Jóskát bokába.
Piros vére ugy fojik mind a patak,
Bodó Böske siratná, de nem szabad.
 

86

 
Voltál-e már Félegyházán, Berénybe?
Voltál-e már komiszáros kezébe? –
Nem félek én komiszáros kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.
 
 
Ha felülök kis pej lovam hátára,
Benyargalok vásárhelyi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
 
 
Magas a szegedi torony teteje,
Mégis kihallik a harang belőle,
Húzd el nekem azt a szomorú hangot:
Hogy engemet az én rózsám elhagyott.
 

87

 
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
Rávezetem kis pej, lovam, nem issza,
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a rózsámmal szabados.
 
 
Kizöldül az erdő fája, leveles,
A kinek nincs, biztos szállást ott keres.
A kit otthon vetett ágyra nem várnak,
Minden bokor szállást ad a betyárnak.
 
 
Hortobágyon nekünk nő fel a csikó,
Csaplárosné nekünk tartja, a mi jó;
Elszeretjük a menyecskét urátul,
Jól ismernek Tiszán innen, Tiszán túl.
 

IV. BOR MELLETT

1

 
Adjon isten bort, buzát, baraczkot,
Tarka farku malaczot,
Szekerünknek kereket,
Poharunknak feneket,
Hogy ihassunk eleget!
 

2

 
Adjon isten minden jót,
Bort, pecsenyét, olcsó sót,
A lengyelnek sok borsót,
Ellenségnek koporsót.
 
 
Adjon isten egészséget,
Magyarok közt békeséget,
Bő szüretet, eleséget,
Szép asszonyt, jó feleséget!
 
 
Adjon isten minden jót,
Diófából koporsót,
Énnekem hű szeretőt,
Vén asszonynak meszelőt.
 
 
Boszorkánynak lapátot,
Vak koldusnak kabátot,
Elevennek tüzes bort,
A holtaknak csendes tort.
 

3

 
Akó pá’ca czimerünk, keresztünk,
Ez fölirás mellettünk, felettünk:
Evvé’ mérte az torkát, az torkát,
A ná’ szájju csutorát, csutorát.
 
 
Az bort hát csak ugy igyuk, ugy igyuk,
A még ki nem csirázzuk, csirázzuk,
A leszaladt mogvakat, mogvakat
Fölhajtván mind azokat, azokat.
 
 
Majd ébucsuztató papot, fapapot,
É’ pár mestert faggatót, faggatót,
Bor prés alul kikapunk, kikapunk,
S véle illest mondatunk, mondatunk:
 
 
Az pap az ő nániját, nániját,²
Verje s vig alleluját, hej huját,
Tágtorokkal rikkancson, rikkancson,
Teli kancsót fölhajcson, fölhajcson.
 
 
Nem vó’na hát az okos, az okos,
Ki nem tunná mi az tus, mi az tus,
A paszitát, meg az tort, meg az tort
Avvá’ kezgyük: igyunk bort, igyunk bort!
 

4

 
Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral, veres borral itatott az alispán.
 
 
Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet, a ki lelke van!
Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.
 
 
Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajadán,
Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg, szegény öreg! ő már többet nem iszik, –
Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!