Verseim

Tartalom

Impresszum 2

Pont úgy 3

Nem tudják 4

Hagyj élni! 5

Ellopott pillanat 7

Amikor nem figyelsz 8

Itt járt Brooks 9

Néha csak véget ér 10

Nem vagyok szent 11

Lehetsz 13

Sorvadj el! 15

Véget ér 16

Az a pillanat 18

Nem számít a holnap 19

Múló álom 20

Itt járt a boldogság 22

Nem adom fel 23

Véget ér, de elkezdődik 24

Tehetetlen vagyok 25

Ne add fel! 26

Állj fel! 27

A könnytörölgető 28

Hiszek benne 29

A remény 30

Lepketánc 31

Palackba zárva 32

Jövő nélkül 33

Egy csillag 34

Repít a szél 35

Hiszek benne 36

Esőcsepp 37

A barát 38

Csak a jók mennek el 39

Még ég a tűz 40

Szemfényvesztés 41

A mennyország kapuja 42

A menedék 43

A pillanat 44

Ez vagyok én 45

Hétvégre 47

A gyermek idebenn 48

Ki nem mondott szavak 51

Szólíts barátnak 53

Agy-mosottak földje 54

Rajtad áll 56

A szörnyek a szekrényből 57

Nem tudok hinni 58

Kártyavár 59

Tudom, miért 60

Sár 61

Vihar 62

Őszinte játék 63

Legyél jó 65

Isten barma 66

Csalfa mese 69

Ecc, pecc 70

Válaszút 72

Mennyit ér egy élet? 73

Benned élek 74

Továbbmenni 75

Ennyi volt 76

Arcom a vászon 77

Mindig itt leszünk 78

A szer etet 79

Eddig hittem 80

A te hibád 82

Nem a te fajtád 83

Csak barátok 84

Vakítás 86

Cirkusz 87

Újjászületés 88

Nyári emlék 89

Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

© 2021 novum publishing

ISBN Könyv: 978-3-99107-327-7

ISBN e-book: 978-3-99107-328-4

Lektor: Sósné Karácsonyi Mária

Borítókép: Bojanvuksa | Dreamstime.com

Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

www.novumpublishing.hu

Pont úgy

Amikor semmibe nézel,

Ahogyan hirdeted igédet,

Ne lepődj meg azon

Ha te pont ugyanúgy kapod.

Amikor villámot szór szemed,

Elhiszed, senki sem szeret,

Amikor szakad rád az eső,

Ha te kapod először, meg ne lepődj.

Amikor melledet döngeted,

Újra és újra játszod Istent,

Ha eltorzul közben az arcom,

Ne csodálkozz, ha pont úgy kapod.

Amikor neked szar minden,

Nehogy más picit nevessen.

Amikor magadból kiábrándulsz,

Pont azt kapod, ami neked jut.

Nem tudják

A világ nem tudja, létezel.

Viszlek magammal szívemen,

Egy apró, titkolt üzenet,

Palackba zárva a tengeren.

Egy sóhaj feléd száll,

Mindegy, merre és hol jársz.

Tudod a gondolataim,

Hangok nélkül érnek szavaim.

Nem súgok neked semmit,

Megyek, merre a lélek visz.

Ki tudja, az út hol ér véget,

Én akármeddig ott várlak téged.

Bármerre nézek, erdők, hegyek.

Ide születtem, én itt élek.

Egy fába vésett utolsó üzenet,

Feléd kiáltok, csak ne késs el.

Hagyj élni!

Szia, Anya! Hallod a hangomat?

Itt vagyok a szíved alatt.

Még nem találom helyem,

Remélem, te majd vezetsz,

Anya! Várom, hogy lássalak,

Karjaidban majd elaludjak.

Ugye esténként majd mesélsz nekem,

Veled álomra hajtsam fejem.

Anya! Ugye sok kalandunk lesz,

A világban bármerre elviszel?

Oly lassan telik az idő itt benn,

Csak körbe-körbe forgok egyhelyben.

Anya! Ugye te is boldogan várod,

Karjaidban velem találkozz?

Kérlek, nagyon vigyázz rám,

Hogy később én vigyázhassak rád.

Anya! Merre vagy? Félek

Idebenn, a könnyeid érzem.

Hirtelen hűvös lett itt minden,

Menekülnék, de kiút nincsen.

Anya! Miért nem válaszolsz?

Valami idegen ért lábamhoz,

Egy halott sóhajtás szökik fel.

Anya! Hol vagy? Nekem élnem kell!

Anya! Ne hagyd, késő legyen,

Ne engedj be a sötétbe!

Anya! Hiába kiáltok én feléd?

Már csak a hideg érintés.

Tudnod kell, anya, visszajövök;

Egy seb leszek a szíved fölött.

Lelkedbe vésve egyetlen felirat:

Csak az a bűne, hogy élni akart.

Ellopott pillanat

Nem mondhatom el senkinek,

Titkaim őrzöm idebenn.

Néhány ellopott pillanat,

Ami örökre rejtve marad.

Mindent megőrzök itt benn,

Sose tűnnek az emlékek.

Az az ellopott pillanat itt marad,

Felhőkön át szárnyal.

Amikor becsukom a szemem,

Újra átélem a mindent.

Pillanat, mely ellopva marad,

A világ sosem tudhatja.

A busz ablakát bámulva.

Könnycsepp arcomon száguldva.

Sose tűnjön el az a pillanat,

Mely szívemben ellopva maradt.

Amikor nem figyelsz

Amikor nem figyelsz,

Célba ér egy üzenet.

Nincs eleje, nincs vége,

Csak úgy elkap téged.

Ne kérdezd, hogy miért,

Csak figyeld, hova visz a szél.

Engedd, hogy vigyen téged,

Hidd el, ez az, ami éltet!

Egy váratlan pillanat,

De örökre nyomot hagy.

Veled írja tovább a könyvet,

Neked tartogat pár könnyet.

Titokban talán vártad

Az ablakon kibámulva,

De sosem tudhattad, mikor,

Érted eljöhet bármikor.

Talán mikor nem figyelsz,

Szívedbe íródik az üzenet,

Minden lapja egy új fejezet,

De sosincs vége a könyvnek.